Január 12-én, éppen a doni katasztrófa emléknapján tartotta kegyeletteljes megemlékezését a Palotai Turul Társaság.

A rendezvény a várpalotai római katolikus templomban a hősök tiszteletére felajánlott szentmisével kezdődött. Az atya legfontosabb üzenete a béke volt, melyben reményét fejezte ki, hogy a háború szelleme csak megemlékezéseinkben jön újra elő, a jövőben mind hazánk, mind mi, emberek békességben élünk egymás mellett.

A megemlékezés második felvonása a Thury-téren lévő világháborús emlékműnél játszódott. A megjelenteket Schmidt Ferenc köszöntötte, aki beszédében kifejtette, minden várpalotai nevében emlékeznek a doni hősökre. Elmondta, az utókornak kötelessége fejet hajtani a magyar hadtörténet legnagyobb katasztrófája előtt, de ezen percekben nemcsak a kitűnően helytállt és elesett honvédekre, hanem az édesanyákra, apákra, gyermekekre és feleségekre is emlékezünk. Azon családtagokra, akik hiába várták haza szeretteiket a csataterekről.
Schmidt Ferenc külön köszönetet mondott a Magyar Honvédségnek, akik ezúttal is díszőrséget álltak a megemlékezésen.

A beszéd után Kun László Botond szavalta el Garay János: A honvéd halála című versét.

Az emlékműnél koszorút helyezett el a Várpalotai Önkormányzat, a Palotai Turul Társaság, a Szebb Jövőért Polgárőrség, a Gábor Áron Nyugállományúak Klubja, a Történelmi Vitézi Rend, az Atilla Harcosai Várpalotai Barantások, a Doni Bajtársak Szövetsége, az Új Magyar Gárda valamint a Magyar Honvédség.

A koszorúzást a Himnusz követte, melyet együtt énekeltek a jelenlévők, illetve a zeneiskola jóvoltából Szűcs Gellért játszotta el a szilenciumot.