"Soha életemben nem voltam olyan boldog, mint amikor a dobogó tetején álltam és átvettem az aranyérmet" - mondta a magyar küldöttség első londoni diadalát arató 22 éves pengeforgató, aki bámulatos nyugodtsággal, folyékony angolsággal válaszolgatott az őt faggató külföldi újságírók kérdéseire. Ezzel kapcsolatban mosolyogva megjegyezte: nagyon hálás iskolai angoltanárainak, hiszen az ő segítségük nélkül most sokkal nehezebb helyzetben lenne.
Az MTI érdeklődésére aztán elárulta: sok sportágat kipróbált, majd kilenc évesen édesanyja vitte le a Vasas vívótermébe, ahol Gerevich György meglátta benne a tehetséget, és elkezdett vele foglalkozni.
"Nagyon szerencsének mondhatom magam, hogy ő volt a nevelőedzőm. Sajnos 2008-as halála óta nem tudja követni a pályafutásomat, de biztos vagyok benne, hogy fentről figyelt engem és nagyon büszke most rám" - fogalmazott Szilágyi.
Mint mondta, a sportágat azonnal megszerette, és a kemény edzések elviseléséhez az is erőt adott neki, hogy a különböző korosztályokban hamar elkezdtek jönni az eredmények.
Arra a kérdésre, hogy mivel foglalkozik akkor, amikor éppen nem tréningezik vagy versenyez, a következőt válaszolta:
"Most az ELTE nemzetközi tanulmányok szakára járok, de emellett felvételt nyertem a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakára is, úgyhogy a közeljövőben el kell döntenem, hogyan osztom be úgy az időmet, hogy még a vívás is beleférjen. Hiszen természetesen szeretnék tovább vívni" - mondta nevetve.
Hozzátette: most csak augusztusig lát előre, már alig várja, hogy hazamehessen, találkozzon a családjával és a barátaival, és ünnepelhessen.
"Otthon mindenkinek megígértem, hogy akárhogy is alakul a versenyem, csütörtökön mindenképpen hazautazom, és ez így is lesz. Nagyon várom, hogy otthon legyek, de ígérem, hogy ott én leszek a magyar küldöttség leghangosabb szurkolója, és nagyon remélem, hogy a többiek még sok-sok érmet szereznek" - mondta.
Az aranyéremig vezető útra visszatérve Szilágyi úgy fogalmazott: annak ellenére, hogy az ellenfelek megnehezítették a dolgát, ő is úgy érezte - ahogy ez kívülről is látszott - hogy könnyedén vív és ezúttal akárki jön szembe, azt legyőzi.
"Az elmúlt másfél évben nagyon sokat dolgoztunk azon Kárpáti Róbert és Faludi Viktória sportlélektanászokkal, hogy ezen a napon nyugodtan álljak fel a pástra, biztos legyek magamban, ne borítson ki az ellenfelem, a zsűri, vagy az, ha találatokat kapok. Ez a mentális felkészülés nagymértékben befolyásolta az asszók kimenetelét" - árulta el.
Edzőjéről, Somlai Béláról elmondta, hogy körülbelül négy éve remek szakmai viszony van kettejük között, és nagyon sokat jelentett neki a vasárnapi versenyen, hogy a tréner ott lehetett vele a pást mellett, és segíthette.
Szilágyi Áron a magyar vívósport 35. aranyérmét gyűjtötte be a londoni olimpián. A brit fővárosban rendezett előző két ötkarikás játékokon is magyar vívóé volt a kardvívás aranyérme: 1908-ban Fuchs Jenő, 1948-ban pedig a legendás Gerevich Aladár (Gerevich György édesapja) győzött.