Portálunk egy helyben élő fiatalember megkeresésére terepbejárást tartott a Készenléti lakótelepen, és amit tapasztaltunk, az döbbenetes.

A helyi lakosság másodrangúnak érzi magát, úgy gondolják megfeledkezett róluk a város.

Az erőmű fénykorában kiváló volt a közösségi élet a lakótelepen. Volt áruház, strand, teniszpálya, ma ezeknek már csak hűlt helyét találjuk.

Sétánkat az egykori strandfürdőnél kezdtük, melyről köztudott, hogy télen lefedhető volt. Az arra járó emberek ma már csak a romokkal, és a düledező kerítéssel találkozhatnak.

Az egykori medence
fotó: InfoPalota

"Összességében elmondható, hogy a házak nagy része kimondottan rossz állapotban van, sok közülük repedezett" - mondta Nagy Zoltán, aki végigkísért minket a városrészen.

Elhaladva a buszforduló mellett szóba került a helyijárat-közlekedés is. "Sajnos kevés busz jár be a városba, sokszor több óra is eltelik két busz között, a távolsági járatoknál gyakran előfordul, hogy meg sem állnak." - panaszkodott Zoltán.

A beszélgetés közben szép lassan elértünk az egykori "farmokig", melyek a lakótelep határában lévő egykori háztájiak voltak. Megtudtuk, ezek lebontását még régebben az önkormányzat rendelte el. Ma az egykori ólak és kiskertek nyomait csak csupaszon álló falak és törmelék jelzi. Az erdős környezet pedig telis-tele van szeméttel. Találunk itt háztartási hulladékot, a fémtolvajok maradékait, kibelezett háztartási gépeket, gumiabroncsokat és a méhtelepek számára haszontalan autóalkatrészeket.

Nagy Zoltán az egykori "farmok" helyén található szeméthegyet mutatja
fotó: InfoPalota

"A helyieket rendkívül felháborítja ez a rengeteg szemét, és főleg az, hogy e fölött szemet hunynak az illetékesek" - mondta Zoltán, majd a következő helyszínre invitált.

Útközben elhaladtunk a ma már felismerhetetlen teniszpálya mellett, majd lassan odaértünk a sportpályára, ahol Zoltán futni szokott.

"Egyik nap futás közben arra lettem figyelmes, hogy Inota felöl jön egy teherautó, a városüzemeltetés autója, és a pálya mellett valamit lerak, le is fotóztam őket. Később kiderült, hogy a faluban és a városban összeszedett falevelet pakolják itt le, eldugva a szemek elöl"

Lerakodás közben
fotó: Nagy Zoltán

Azóta már hegyekben áll itt a komposzt, ahogy az fotónkon is jól látszik.

fotó: InfóPalota

Az egyik szikla alatt található egykori honvédségi raktárak több mázsás vasajtóit már rég ellopták, ahogy a fát is a hegyoldalból, így szabad bárkinek a bejárás a sötét járatokba. A hegy tetején lévő szerelőaknák is szabadon "látogathatóak", pedig életveszélyesek. Megtudtuk azt is, hogy a korábbi legényszállóban található radiátorok is rég a tolvajok zsákmányai lettek.

A "szabadon látogatható" életveszélyes akna
fotó: InfoPalota

De talán a legszomorúbb, hogy "a Baglyasban is, ahol nagyon sokan életvitelszerűen élnek, rengeteg a betörés"

Zoltántól azt is megtudtuk, hogy ma már gyakran "Bánat telepnek" is nevezik Várpalota ezen részét, sokan elmennek innen, az ingatlan árak pedig nagyon alacsonyak.

A fatolvajok csak az ágakat hagyják a helyszínen
fotó: InfoPalota

Szeretnék az itteniek, ha nagyobb odafigyelést kapnának, mint mondta: "Mi, akik itt lakunk, már annak is örülnénk, ha legalább a szemét eltűnne."

Portálunk Katona Csaba alpolgármester urat, a terület képviselőjét is megkereste az ügyben, aki elmondta, akut problémáról van szó. A szeméttel telehordott terület önkormányzati tulajdon, elhordása, ártalmatlanítása és elhelyezése tízmilliós tétel, hiszen nagy részben veszélyes és inert hulladékról van szó.

A sportpálya mellé azért gyűjtik a komposztot, mert az ott felszántott területen az önkormányzat fűszernövényeket, krumplit, zöldségeket kíván termelni, és az szolgál majd zöldtrágyaként.

A volt katonai létesítménnyel kapcsolatban elmondta, az magántulajdonban van, egy szentendrei vállalkozóé. Az ott található vasajtók légmentesen zárható zsilipajtók voltak, egyenként több tonnásak, ellopásuk komoly logisztikával és szervezettséggel történhetett csak, lángvágóval. Az épületből egyébként a teljes berendezést ellopták már.

Tekintsék meg a séta során készített fényképeinket: